A  „Gyógyszerhasznosulás cachexiában és sarcopeniában” című előadás főbb üzenetei közül az alábbiakat lehet kiemelni. A cachexia egy súlyos anyagcserezavar, amely az izomtömeg jelentős csökkenésével és gyulladásos folyamatokkal jár, míg a sarcopenia az életkorhoz kötött, fokozatos izomvesztés, amely időseknél gyakori. A testösszetétel változásai miatt módosul a gyógyszerek felszívódása, eloszlása, metabolizmusa és kiválasztása (ADME folyamatok). Cachexiában gyakori a csökkent plazma albuminszint, ami növelheti a szabad gyógyszerfrakciót, valamint a csökkent vesefunkció miatt egyes gyógyszerek toxikus szintet érhetnek el. A krónikus gyulladás és hormonális változások befolyásolják a gyógyszerek receptorait és hatékonyságát. Az inzulinrezisztencia fokozódása és a gyulladásos citokinek hatása miatt bizonyos terápiák csökkent hatásfokkal működhetnek. A cachexia és sarcopenia gyógyszerterápiás figyelembevétel és kezelése ma még kihívást jelent, nincs általánosan elfogadott klinikai irányelv ezek farmakoterápiás menedzsmentjére. Az onkológiai klinikai vizsgálatokban a betegek 25%-a 65 év feletti, míg a valós életbeli adatok (real world data) szerint az érintettek kétharmada idősebb ennél. Ez torzíthatja a farmakokinetikai és farmakodinámiás eredmények klinikai relevanciáját is. A gyógyszeradagolás személyre szabása révén a terápiás hatékonyság és biztonság növelhető, különösen a szűk terápiás indexű gyógyszereknél. Az előadás hangsúlyozta a cachexia és a sarcopenia időben történő felismerésének, valamint a táplálkozásélettani ismeretek fontosságát, ezek komplex hatásait a gyógyszerhasznosulásra, a személyre szabott gyógyszerelés jelentőségét, valamint a valós életből származó evidenciák kiaknázásának szerepét a klinikai döntéshozatalban.

Az enterális/szondatáplálás a malnutrició megelőzésének és kezelésének legjobb és leggyakrabban használt módja a veszélyezetett betegeknél. A szondatáplálás indikációját 20-25%-ban képezik gasztroenterológiai kórképek és alkalmazására a kórházi ellátás keretein túl, ma már a betegek otthonában is lehetőség van. Alkalmazásának korlátait, kevés ellenjavallata mellett inkább az jelenti, hogy nem gondolunk rá, illetve félünk a veszélyeitől, a fellépő problémáktól, holott ezek általában se nem súlyosak, se nem megoldhatatlanok. A szondák bevezetésével, ápolásával kapcsolatos kihívásokat, illetve a szondatáplálás kapcsán jelentkező kérdéseket (pl. mit és mennyit adjuk, mit tegyünk a motilitászavarokkal, hogy illesszük a szondatáplálást a beteg életmódjához, kísérőbetegségeihez) röviden taglalja az előadás, illetve számos ajánlás és protokoll ad ezekre megnyugtató választ. A szondatáplált betegek általában gyógyszereiket sem tudják lenyelni, így megoldást kell találni ezek bejuttatására is szondán keresztül. Az előadás kitér arra, hogy milyen szempontokat kell figyelembe vennünk ilyenkor és mit tehetünk azért, hogy elkerüljük a tápszonda eldugulását gyógyszeradagolás esetén.

A gyógyszeralkalmazás egyik speciális esete az enterális táplálószondán keresztül történő gyógyszerelés. A táplálószonda helyzete és átmérője, az alkalmazni kívánt gyógyszerforma és hatóanyag tulajdonságai, a tápszerek és gyógyszerek között fellépő interakciók és a gyógyszerbeadás helyes technikája azok a legfontosabb szempontok, amelyeket a hatásos és biztonságos gyógyszeres terápia biztosítása érdekében figyelembe kell venni.

Az azonnali hatóanyagleadású gyógyszerformákkal ellentétben a módosított hatóanyagleadású gyógyszerek összetörése és elporítása a hatóanyag farmakokinetikai tulajdonságainak megváltozásával járhatnak, amelynek következménye túlzott vagy elmaradó gyógyszerhatás, illetve mellékhatások fokozott előfordulása lehet. A különböző gyógyszerformákat és a hatóanyag sajátosságait figyelembe véve, eltérő megoldásokat alkalmazhatunk a megfelelő gyógyszeres terápia biztosítása érdekében.

Az étkezés hatására a gasztrointesztinális rendszerben bekövetkező fiziológiai változások (pl. pH változás, gyomorürülés sebességének megváltozása) befolyásolhatják egyes hatóanyagok felszívódását és biológiai hasznosulását. A makro- és mikronutriensek és hatóanyagok között fellépő interakciók ismerete és kiküszöbölése szintén elengedhetetlen az enterális táplálásban részesülő betegek gyógyszerelése során a gyógyszeres terápia sikeressége szempontjából.