Szerző: Herédiné Tajti Magdolna
Intézmény: Jászberényi Szent Erzsébet Kórház, Sebészeti Osztály
Kategória: Otthonápolás (betegút követése – együttműködés a Nutricia Otthonápoló Szolgálattal)

J.I. 71 éves férfibeteg családtagjai kíséretében jelentkezett osztályunkon fél éve tartó nyelési panasszal, amely az utóbbi hetekben fokozódott. A gastroscopia során cardia környéki stenotisalo szövetszaporulatot diagnosztizáltak. Az elváltozás átjárhatatlansága kontraindikálta a PEG behelyezést, így a Sebészeti Osztályra vettük fel gastrostomia elvégzése céljából. Anamnesisében NIDDM, érszűkület miatt alsó végtag amputatio szerepelt. A tápláltsági állapot felmérése során a malnutriciót az antropometriai és a laboratóriumi vizsgálatok is megerősítették.  Általános állapota a polymorbiditás miatt rossz volt, alultápláltságát a 20,0 cm-es MUAC értéke is igazolta. A tünetek és a malnutrició kockázat felmérés (10 pont) alapján magas kockázati kategóriába soroltuk a beteget. Az eredményről tájékoztattuk a kezelőorvost és a dietetikust. Az enterális táplálás módjának orvos által történő kiválasztása meghatározta a táplálási stratégiát, a dietetikus egyénre szabott táplálási terve beépült az ápolási tervbe.

A gastrostomia során Flocare Gastrostomy tube Ch 18-as eszköz került behelyezésre. A beavatkozást követően folyamatosan kontrolláltuk a beteg általános állapotát, vitális paramétereit és a tápláló eszköz helyzetét. A műtétet követő napon a parenterális folyadékbevitel mellett a gasrotubuson keresztül kis

adagokban egyenletes időintervallumokban – tekintettel a diabetes társbetegségre – elkezdtük a Nutrison Advanced Diason tápszer adagolást 500ml/nap  mennyiségben, melyet hígítatlanul, szénsavmentes ásványvízzel kiegészítve frakcionáltan juttattunk a tápcsatornába, gondosan ügyelve a táplálási szünetek betartására. Bólusban történő táplálás mellett döntöttünk, mert a beteg és hozzátartozói fokozott érdeklődést és hajlandóságot mutattak a táplálásban való közreműködésben. A következő 24 órás időszakban a folyamatosság és fokozatosság elvét követve – csökkentve az infúzió mennyiségét – folytattuk az enterális táplálást. Egyéni toleranciához igazodva emeltük a tápszer adagokat, továbbra sem feledkezve meg a táplálások közti enterális folyadékpótlásról, melyhez az eddigieknek megfelelően szénsavmentes ásványvizet használtunk. 24 óra alatt 1000 ml tápszer adagolása 5-6 alkalommal 100-200 ml-es adagokban került bejuttatásra. A 4. napon a táplálások számát megtartva, a bevitt tápszer mennyiséget 150-300 ml-re emelve elértük az 1500ml/nap tápszerbevitelt.  Ekkor már a tápszeradagot kiegészítő folyadék mennyiséget kizárólag enterális úton pótoltuk. Táplálási szövődmény és intolerancia az eszközös enterális táplálás felépítése során nem jelentkezett. A mesterséges táplálás ideje alatt folyamatos volt a folyadékháztartás ellenőrzése és a laboratóriumi eredmények követése. A kórházi tartózkodás során a család közreműködését örömmel fogadtuk, igyekeztünk a lehető legtöbb segítséget nyújtani számukra. A beteg önbecsülésének és önellátó képességének növeléséhez hozzájárult, hogy szakdolgozói ellenőrzés mellett megtanulta a tápszer adagolását és a tápláló tubus átmosását.  Nyilvánvalóvá vált, hogy a beteg megfelelő háttérrel rendelkezik ahhoz, hogy a táplálásterápia az otthonában folytatódjon. A Nutricia Otthonápoló Szolgálattal munkakapcsolatunk kifejezetten jó, évek óta hatékonyan segítjük egymás munkáját. A beteg biztonságérzetének javulásához hozzájárult, hogy az otthonápolást végző kolléganő már a kórházi tartózkodás ideje alatt felkereste és tájékoztatta az otthoni körülmények között is elérhető szakmai háttérről és segítségnyújtásról.       

Az enterális táplálás során a vércukor értékek elfogadható tartományban voltak. Az 5. napon készített vércukor profil eredmények alapján a Diabetológus szakorvos ideálisnak véleményezte a beállított antidiabetikumokat, a szondatápszer típusát és mennyiségét.  Megbizonyosodtunk róla, hogy biztosítva a humán szaksegítséget és a tápláláshoz szükséges tárgyi feltételeket a beteg biztonsággal otthonába bocsájtható. Elindítottuk az OEP egyedi engedélyeztetést (fecskendő és gastrotubus) és az ehhez szükséges dokumentumokat az otthonápoló részére átadtuk. Ezáltal a beteg részére a hosszú távú szondatápláláshoz szükséges eszközök rendelkezésre álltak. A távozás napján a beteg vénnyel – Nutrison Advanced Diason (30 napra felírva) -, szakorvosi javaslattal és az első napra szükséges tápszerrel ellátva távozott osztályunkról. További állapotáról a kontroll vizsgálatok alkalmával és az otthonápolón keresztül tájékozódtunk.

Értékelés

A beteget megfelelő oktatás után bocsájtottuk otthoni ellátásra, meggyőződve a hozzátartozók táplálással kapcsolatos tudásáról. Felhívtuk a figyelmet az esetleges késői szövődményekre és a legközelebbi kontroll vizsgálat időpontjára. A beteg életének végstádiumában is jelen volt a megfelelő családi háttér és gondoskodás, valamint a folyamatosan elérhető szaksegítség a Nutricia Otthonápoló Szolgálat munkatársa személyében. A támogató környezet a beteg életminőségét pozitívan befolyásolta, mert a megfelelő táplálásnak és a gondos mobilizálásnak köszönhetően nem alakult ki decubitus a hosszan tartó fekvés ellenére sem.

Az alapbetegség csontokat, tüdőt és mediastinumot érintő progressziója miatt a beteg 2016-ban elhalálozott.

Konklúzió

A megfelelő színvonalú intézményi és otthoni mesterséges táplálás alapfeltétele a gondosan megtervezett táplálási folyamat. Igazolt malnutrició esetén a szakszerű táplálás a gyógykezelés nélkülözhetetlen része melyet a legrövidebb időn belül el kell kezdeni.  A gondosan megválasztott tápszerrel történő mesterséges táplálás a korszerű otthonápolás elengedhetetlen része. Az ilyen típusú ellátásban részesülők rendszeres szakmai monitorizálása elengedhetetlen.

Az otthonápolói tevékenység nem csak a beteg ellátását, hanem a család gondozását, pszichés vezetését is magában kell, hogy foglalja, mert a hozzátartozók és a beteg szimbiózisban élnek. Ezekben az esetekben hatványozottan igaz, hogy az emberi méltóság végsőkig való megőrzéséhez, a lehető legjobb életminőség eléréséhez nem csupán az ott-lét, hanem a segítő jelenlét kiemelt fontosságú mind a közvetlen környezet, mind pedig az otthonápoló szakember tekintetében.